8. A menetrend
A Pécsi Villamos Vasúti Részvénytársaság 1913. december 20-án végleges menetrendet adott ki:
Zsolnay gyár – Főpályaudvar (Kossuth Lajos utca – Király utca-Széchenyi tér – Irgalmasok utcája – Rákóczi út – Indóház utca).
Reggel az első kocsi 6.36, az utolsó kocsi este 9.00 órakor indult. Járatsűrűség 12 perc, menetidő 15 perc.
Budai külvárosi pályaudvar – Hadapród iskola (Kossuth Lajos utca – Király utca-Széchenyi tér-Ferenciek utcája -Szigeti országút).
Reggel az első kocsi 6.42, az utolsó kocsi este 8.42 órakor indult. Járatsűrűség 24 perc, menetidő 17 perc.
Zsolnay Gyár – Hadapródiskola (Kossuth Lajos utca -Király utca – Széchenyi tér – Ferenciek utcája – Szigeti országút).
Reggel az első kocsi 6.06, az utolsó kocsi este 8.30 órakor indul. Járatsűrűség 24 perc, menetidő 17 perc. Az utazási sebesség ezen a 3349 m hosszú viszonylaton 11,8 km/h volt.
Pécsi
Villamos Vasúti Részvénytársaság
MENETREND.
Érvényes
1913 évi december hó 20-tól visszavonásig.
PÉCSI VILLAMOS VASUT RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÜZLETVEZETÖSÉGE.
1914.
9. Jelzők a vonatokon és járműveken
Mozdonyokon (teherforgalomban) nappal semmi jelzés. Sötétben elől két fehér világot mutató lámpa és hátul egy hátrafelé vörös színt mutató lámpa.
Motorkocsival vagy mellékkocsival közlekedő motorvonatokon.
A Főpályaudvar – Zsolnay gyári vonalon:
Nappal fehér tábla. Sötétben elől két fehér világot mutató lámpás, hátul egy hátrafelé vörös világot mutató lámpás.
A
Hadapródiskola – Külvárosi pályaudvari vonalon:
Nappal
két részre osztott fehér-vörös jelző tárcsa. Sötétben elől
egy fehér világot mutató reflektor lámpa és egy jelző
lámpa hasonlóan két részre osztott fehér-vörös betétüveggel, míg hátul egy hátrafelé vörös világot mutató lámpa.
Hadapródiskola – Zsolnay gyári vonalon: Nappal egy négy részre osztott fehér-vörös jelzőtárcsa. Sötétben elől egy fehér világot mutató reflektor lámpa és egy jelzőlámpa hasonlóan négy részre osztott fehér-vörös betétüveggel, míg hátul egy hátrafelé vörös világot mutató lámpa. Ezen jelzések alkalmazásáért a vonatkísérő személyzet és az indítók egyaránt felelősek voltak.
10. Várócsarnokok
1913-ban a villamosra váró utasokat a Hadapródiskolai és Zsolnay gyári végállomáson díszes, vasvázas váróházikók óvták az időjárás viszontagságaitóI. Tervbe volt véve a Széchenyi téren egy díszes kerámiaburkolatú várócsarnok felépítése is, de megépítésére sajnos nem került sor.
1940-ben újabb két egyszerű vasvázas váróházikó épült. Egyiket az Irányi Dániel téren a villamosra váróknak, a másikat a Köztemetőnél az autóbuszra váróknak építették meg.
11.
Viteldíjak
1913-ban még igazán olcsón lehetett utazni a pécsi villamoson: „A társaság menetdíjtáblázatot volt köteles összeállítani, mely szerint a szakaszjegy 12 fillérbe került.
(szakasznak minősült Széchenyi tér – Zsolnay gyár, Budai Külvárosi pályaudvar, Hadapród iskola, Ráth utca sarok közötti távolságok). A Széchenyi tér – Főpályaudvar menettéri szakaszjegy ára 20 fillér volt. A társaság ezen felül gyermekjegyet, munkás és tanuló bérletjegyeket is kiadott. A teherszállításra külön díjszabás vonatkozott.
A villamos viteldíja az 1. világháború befejezéséig többé-kevésbé változatlan maradt. A világháború elvesztése, Pécs szerb megszállása, Trianon, a korona értékének inflációs csökkenése az ország gazdaságát súlyos helyzetbe hozta. Sorra mentek tönkre a nemrég még virágzó vállalkozások, iparos egzisztenciák. A katasztrofális pénzügyi állapotok ólomsúllyal nehezedtek a Pécsi Villamos Közúti Vasúti Rt.-re is. A részvénytársaság annak érdekében, hogy üzemét fenn tudja tartani, dolgozóit fizetni tudja, a béreket az inflációs ráta szintjén tartsa, kénytelen volt 1926-ig, szinte követhetetlen gyakorisággal emelni a viteldíjakat. Különböző engedmények, díjmérséklési akciók hatására az utasszám ugyan emelkedett, de a bevételek nemhogy növekedtek volna, hanem teljes mélypontra csökkentek.
12. A pécsi közúti villamos vasút létszáma
Két ellenőrt, 20-20 fő kocsivezetőt illetve kalauzt szerződtettek néhány kocsitisztítóval. A műszaki szolgálatot egy művezető irányította, egy beosztott műszaki tisztviselőveI. A rendszeres műszaki ellenőrzést és a szükséges karbantartást 15-20 főnyi, különböző szakmával rendelkező fizikai dolgozó végezte (villanyszerelő, lakatos, kovács, asztalos, fényező és segédmunkás). Az üzem dolgozóinak összlétszáma ekkor körülbelül 70 fő, ebből irányító mindössze 5 fő, a többi forgalmi utazó, munkás és adminisztrátor volt. A beindításhoz néhány forgalmi utazót és munkást a már villamost üzemeltető más városból szerződtettek, de a minden képzettséget és gyakorlat nélküli többséget a szakmai ismeretekre maga az üzem tanította be. A kalauzok többsége nő volt, kik a férfiakhoz hasonló egyenruhát kaptak.10
10 Szakonyi Lajos: Pécs város közúti közlekedésének kialakulása. Pécsi Műszaki Szemle 1984.