16. A motorkocsik további sorsa 1/2

A 2-ES PÁLYASZÁMÚ MOTORKOCSI SORSA

A PKV 2-es pályaszámú villamos motorkocsit, az 1959. jú­nius 18-án felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint Pécsett leselejtezték (de nem bontották szét) és 1959. december 13-án könyvjóváírással átadták a BHÉV-nek. Itt az M XIII­as típusjelet és az 2077-es pályaszámot kapta. A BHÉV vezetősége úgy döntött, hogy a selejtezett jármű még al­kalmassá tehető arra, hogy a kelenföldi Füzesi Árpád Főműhelyben működő konyháról ebédet szállítson ki a Budafok forgalmi telep dolgozóinak. Ez az ésszerű intéz­kedése lehetővé tette, hogy ebédszállításra ne kelljen más motorkocsit forgalmilag fontos területről néhány órá­ra kivonni. 
A 2-es motorkocsi felújításához, folyamatos forgalom­ba állításához feltétlenül szükségesek lettek volna a régi „pécsi típusú”, de még használható villamoskocsi-­alkatrészek. Ezeket a nélkülözhetetlen alkatrészeket a BHÉV szintén Pécsről, a többi leselejtezett motorkocsik bontott anyagaiból szerette volna megkapni. Az alkatré­szek pótlása ügyében 1960. január 12-én a Budapest Főváros Tanácsa VB. Közlekedési Osztálya (ügyirat­szám: 274.564/2/59, Lovász 1.) levében kereste meg a Pécsi Közlekedési Vállalat vezetőségét: 
„A 2-es szám ú villamoskocsi átvételével kapcsolatban 1959. október hó 13-kelt 274/564/59 számú 1. Címhez in­tézett levelünkben részletesen leírtuk, hogy a motorkocsi­hoz, illetve a másik két elbontandó motorkocsiból milyen alkatrészeket kérünk. 
A motorkocsi XII. hó 13-án megérkezett, azonban saj­nos a kért alkatrészek csak hiányosan. 
Nevezetesen a motorkocsi alatt lévő hordrugók külön­félék. 2 db. 8 lapos 90×11 anyag ú egyenesvágású, 2 db 9 lapos 90×10 anyag ú trapézvágású, pedig kértük, hogy lehetőség szerint egyforma szabványos rugókat küldje­nek. Szükség lett volna legalább 1 tartalék rugóra is, saj­nos ilyet nem kaptunk, pedig az elbontott kocsikból bizo­nyosan maradt felesleges. 
A motorkocsi kis- és nagy fogaskerekei borotva élesek, teljesen lefutottak. A BHÉV ilyen típusú fogaskerekekkel nem rendelkezik. Kérnénk, hogy valami módon 4 db, de legalább 3 db. kis és nagy fogaskereket kaphassunk. 
Kértük, hogy a két másik (3 és 4 számú bontásra ke­rülő motorkocsi) komplett kézifék állványait megkaphas­suk. A Budafoki Műhely jelentése szerint csak 2 db. ilyen állvány érkezett, pedig már szükség lenne mind a négyre. 
Kívánatos lett volna, hogy 1 db. csapágy tokot, de legalább 1 db. ágycsészét is kaphassunk tartalékul. 

Kértük, hogy a másik két kocsi életmentőjét is küldjék el, de ezek nem érkeztek meg. 
Fentiek alapján kérjük tehát, hogy a motorkocsi üzem­be helyezéséhez a megfelelő rugókat és lehetőség szerint ezen felül még egy tartalék rugót, továbbá a kért új vagy használt, de még jó állapotú fogaskerékpárokat mielőbb elküldeni szíveskedjék. 
A felsorolt alkatrészek elküldése talán alkalmasan le­bonyolítható lenne az esedékes további két pótkocsival együtt, melyeket a Pécs Városi Tanács VB-hez a napok­ban intézett 270.178/960 sz. levelünkben kértünk.” 6 
Végül is az egykori PKV 2-es motorkocsi a BHÉV-nél megkapta a nélkülözhetetlen felújítást és átalakításokat (ollós áramszedőt, a fővárosi szabvány felépítménynek megfelelő kerékpárokat stb.). A felújítás után, a 2077-es pályaszámú motorkocsi két éven át megbízhatóan szállí­totta a dolgozók részére az ebédet. (3. ábra.)

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium döntése alapján, 1963. január 1-től a Budafoki vonalcsoportot is­mét és véglegesen a Fővárosi Villamos Vasúthoz csatolták. A törökbálinti vonalat, az M1-es és M7 -es autópályák építése miatt megszüntették. Megszűnt a vonalcsoporton az 1000 V-os feszültség is. A Fővárosi Villamos Vasút a pécsi eredetű típusidegen motorkocsira már nem tartott igényt. 
Amikor már ismertté vált a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium döntése, a Budapesti Helyi Érdekű Vasút 31. Műszaki fejlesztési osztálya felajánlotta a motorkocsit a Köz­lekedési Múzeum részére (iktatószám: 1492/1/31/1962.). 1963. február 1-én kelt, 709/1962 iktatószámú levelében a Közlekedési Múzeum sajnálattal közölte, hogy a 2077-es pályaszámú motorkocsira, helyhiány miatt nem tarthat igényt. A Közlekedési Múzeum kéri a BHÉV-et, hogy az értékes, eredeti motorkocsit egyelőre ne bontsák szét, mi­vel megítélésük szerint, felajánlás után a pécsi Janus Pannonius Múzeum erre igényt fog tartani. A pécsi Janus Pannonius Múzeum azonban az előzetes várakozás elle­nére szintén nem tartott igényt a felajánlott motorkocsira. A sorozatos visszautasítások megpecsételték az egy­kori PKV 2-es pályaszámú motorkocsi sorsát. 1964. no­vember 27-én az 2077-est (egykori PKV 2-est) véglegesen leselejtezték és szétbontották. Napjainkra, amikor váro­sunkban a pécsi villamosnak oly kevés tárgyi emléke ma­radt meg, utólagosan is csak sajnálhatjuk, hogy senki sem tartott igényt erre a muzeális értékű villamos motorkocsira. 

 A PKV 101-ES VILLAMOSMOZDONY, A „MUKI” UTÓÉLETE

Az 1914-ben a Ganz és Társa Danubius Gép- Vagon- és Hajógyárból érkezett PKV 1 01-es pályaszámú tehermoz­dony utóélete 1960. augusztus 31-én, a pécsi villamos megszűntetésének napján nem ért véget. Eredeti elkép­zelés szerint a Miskolci Közlekedési Vállalathoz került vol­na, de végül a pécsi „Muki” a fővárosban kötött ki. Lovász István így emlékezik vissza a PKV 1 01-es tehermozdony utóéletére:

,,1960. december 24-én érkezett, azaz a Jézuska hoz­ta. – Én még nyáron megállapodtam Weimann Pistával, hogy ez kell nekünk, de közben szemet vetett rá az MKV is és ők Mórocz Sanyinál (KPM főmérnök) jelentették be az igényüket a mozdonyra. Végül is sikerült elintéznem ­akkor a BFT. VB. Közlekedési Igazgatóságán dolgoztam ­hogy Miskolc kárpótlásul megkapta az FVV 7004-est, ami MKV M 4-es lett. Nemrég adták vissza és most Szentend­rén rozsdásodik – és mi megkaptuk a 1 01-est.” 7 
A PKV 101 = LXIII 2016 sz. villamos mozdony főjaví­tás a Budapesten 1961-ben történt meg. 
Néhány lényeges technikai kérdés, megoldás az 1961. június 9-én kelt műszaki leírásból: 8 
„A mozdony főjavítása során a kábelezést fel kell újíta­ni, új TC 7,5/14-1100 V. típusú motorok, új indító el­lenállás, új BT kontrollerek és vészkapcsoló szerelendők fel. A griffin keréktárcsák abroncsosra cserélendők, a mozdonyba tapadósúlyokat kell beépíteni és BHEV-rend­szerű légféket kell felszerelni.”

Alváz

„Az alváz általában változatlan marad. A hossztartók alsó övlemeze szakszerűtlen emelés következtében több he­lyen megnyomódott, felfelé gyűrődött, ezeket ki kell egyengetni.”

Hordrugó

„A mozdony alá az eredeti saját hordrugóit kell visszaköt­ni, miután azokat az Északi Járműjavító rugóműhelye az alábbi méretek szerint átdolgozta és próbapadon megfe­lelőnek bizonyultak.”

Kerékpárok

„A régi Knorr 443A jelű griffin tárcsák helyett P.XIII. típusú kerékvázak sajtolandók fel. A tengelyt a TC motorok miatt szintén újítani kell.”

Fékrendszer

„A mozdonyhoz Knorr Ill. és Lambertsen rendszerű légfék szerelendő fel. A Lambertsen fékrendszernél a fékezés megkezdésétől számított 1.6 sec. alatt a rudazat elmoz­dulásának meg kell történnie.”

Kocsiszekrény

„A mozdony kocsiszekrénye általában változatlanul meg­marad azzal a megjegyzéssel, hogy a vezetőállások oldal feljárói az eredeti, régi állapota szerint állítandók vissza. A PKV. ugyanis a vezetőállás oldalfeljáróit házilag, ideig­lenes jelleggel 1946-ban megszűntette.” 
„Fel kell szerelni a régi öntvényes biztosítózáras védőláncokat is, melyek a PKV eredetű pótkocsik peron feljáróiról szerelhetők át.” 
„A huzatmenetes zárás érdekében a hideg évszakra a vezetőállás feljárókra az FVV. első nyitott peronú vasvá­zas kocsikon alkalmazott alumínium kivitelű két részes összehajtható (ránc) ajtók szerelendők fel az ide megfe­lelő magassági és szélességi méretekben.

Életmentő

„A mozdonyra az eredeti oldal életmentők szerelendők fel. A régi életmentő támok helyett – melyek az ágyvillák külső lapjaira voltak szerelve és az ágy tok vezetőfülek mozgá­sát gátolták, illetve a vezetőfülek sarkai emiatt le voltak vágva – új támokat kell készíteni, melyek a kötvasak külső lapjaihoz rögzítendők (szegecs, vagy csavarkötéssel).”

Áramszedő

„A mozdonyhoz a saját áramszedőjét kell visszaszerel ni, de az MIV. motorkocsikhoz hasonlóan álló porcelánszi­getelő csigákra. Az áramszedő alapkeret magassága a tetőhöz képest lehetőleg ne változzék. Az áramszedő kö­tél változatlan marad, mindkét végén levezetve, a nyitha­tó homlokablakból kezelhetően.”

Motorok

„A régi TS. 70 motorok helyett a Füzesi Főműhelyben gyártott új TC 7.5/14-1100 V-os motorok építendők be.”

Világítás

„A mozdony közép-homloklámpája és sarok-jelzőlámpája változatlanul megmarad, csupán a foglalatok cserélendők a szokásos 1000 V-os szöges foglalatokra. A sugárvető lemezek úgy a középlámpáknál, mint a saroklámpáknál a főjavítás során újra foncsoroztatandók. A sarok-jelzőlám­pához rubinüvegből készült zártárcsát kell készíteni. Ezenkívül cserélhető transzparens jelzőtárcsákat kell ké­szíteni, a sarok-jelzőlámpára könnyen, egyszerűen fel­erősíthetően, ill. cserélhetően az összes előforduló betűjelzésekkel. A használaton kívüli betűs tárcsák részére a válaszfalon megfelelő rekeszes tokokat kell készíteni mindkét vezetőálláson.”

Egyéb felszerelések

„A mozdonyba mindkét vezetőállásba bőrözött ülőkéjű vasvázú székek helyezendők el a kocsivezetők részére.”

Fényezés

„A mozdony kívül a szokásos BHÉV zöld fényezését kap­ja. A homlokfalak fadíszléce fehér. A tető a szokásos FVV. műhelyi világos kékes-zöld szín legyen.” (4. ábra., 
5. ábra.) 
Az LXIII. 2016 pályaszámú (az egykori PKV 101-es) villamosmozdony leselejtezése (és szétbontása) végül is a Budapesti Közlekedési Vállalatnál történt meg, 1970. de­cember 1-jén.

6 Baranya Megyei Levéltár. XXIX. fond. szám. Budapest Főváros Tanácsa VB. levele. 1960. 

7 Forrás: Lovász István főmérnök úr levele. 2004. március 30.
8 Részletek a villanymozdony főjavításának műszaki leírásá­ból. (Lovász István főmérnök úr archívumából.)