Pécs városa az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején hatalmas, vidéki viszonylatban szinte páratlan fejlődéssel dicsekedhetett. Rohamosan fejlődött a bányászat, a gazdasági-pénzügyi élet,a kultúra, a kereskedelem, és a vendéglátás.
A belváros egyre inkább kezdte kinőni felületesen rászabott, rongyos, középkori ruhadarabjait. A város peremkerületeiben új ipari, katonai és iskolai központok fejlődtek ki. A tehetősebb polgárok egyre szívesebben költöztek távolabbra a túlzsúfolt, zajos belvárostól.
A város vezetőségének sürgős megoldást kellett találnia, hogy a térbeli kiterjedés ne váljék a fejlődés gátjává, folyamatos összeköttetés jöjjön létre az új központok, lakónegyedek és a belvárosi üzleti negyed között.
A századforduló tájékán egyre több magyar nagyvárosban jelentek meg a vasút „meghosszabbított karjai”, a közúti villamosvasutak, összekötve a vasútállomást, a város központjával. A villamosok, viszonylagos olcsóságukkal, gyorsaságukkal hamar népszerűvé váltak.
* A szerző ezúton is hálásan köszöni cikke meg írásához Lovász István oki. villamosmérnöktől kapott sok segítséget; tanácsot, kritikai észrevételeket, kiegészítéseket.