(A PÉCSI AUTÓBUSZ-KÖZLEKEDÉS TÖRTÉNETE (1926-1944) I.
LEHMANN FERENC) 5/5
A következő év az ellentmondások éve volt. Az egyik oldalon növekedő utasszám és némileg emelkedő kocsikilométer, a másik oldalon járatkorlátozások és vonalrövidítések jellemezték a buszközlekedést Pécsett. Az utasszám 4 021 799 fővel tetőzött (csak 1950-ben sikerül majd ezt túllépni), a megtett kilométer 380 504, kissé még emelkedett is 1942-höz képest. 53 Február 7 -étől a mecseki járat csak az Üdülő szállóig közlekedett. A korlátozásokkal a kertvárosi vonalon 27, a hősök terein 30, a pécsbányain és az ürögin 20-20, amecsekin 9 és a kokszműin 7 járatpár maradt. A két legforgalmasabb vonalon a Hősök terein és a kertvárosin még nem ritkították számottevően a járatokat. Június 16-ától a pécs bányai vonalon a Bazsó-féle üzlethez került a végállomás, de idáig csak 5 járat jött, a többi András aknánál fordult vissza, az ürögi vonal új fordulója Ürög felsőhöz (Lajkó) került, és számos megállóhelyet meg kellett szüntetni. A ritkítás oka a súlyos gumihiány, a megálló-megszüntetésekkel, pedig némi üzemanyag-megtakarítást lehetett elérni. A nyári hónapokra a vállalat tanuló bérletet nem adott ki.54 A vonalhossz 25,5 km-re csökkent. További problémát okozott a bevonultatások miatt a férfi munkaerő hiánya.
November 1-jétől vasár- és ünnepnapokon –
néhány észak-erdélyi vonal kivételével – országszerte, így Pécsett is megszűnt
a buszközlekedés. 1943-ban az egész évi gumikiutalás 15 volt, ez a következő
évben 6-ra csökkent.
1944-ben az itt maradottakra egyre nagyobb feladat hárul. A forgalom egyéb
területein nők veszik át a feladatokat. A további kényszerkorlátozások
eredményeként július 20-án leállt a kokszműi járat, a mecseki vonalon mindössze
hat járat maradt, négy az Üdülő szállóig, kettő a Pálosokig. A köztemetői
vonalon hárommal csökkent a napi járatok száma.55 A polgári gépjárműforgalom
visszaesése folytán a tömegközlekedés egyre nagyobb terhe a közúti vasútra
hárult. Augusztus 3-ától a villamos járatok sűrítésével próbálták enyhíteni a
zsúfoltságot.56 Ez csak a keleti városrészben lakóknak jelentett némi
könnyebbséget. Agyárvárosi buszjáratok elmaradása miatt az utasok a Zsolnay
gyárig a villamost vették igény
be, majd gyalog tették meg az utat hazáig. Szeptember 19-étől a pécsbányai vonal összes járata csak az Istenáldásvölgyig közlekedett. 21-étől a gyárvárosi vonalon a második kocsi összes járata elmaradt (korábban csúcsidőben kettőzve jártak buszok).
Október 24-én Pécset nyílt hadműveleti területté nyilvánítják, a polgári kiürítés október 26-án kezdődött. A honvédség a még itt lévő gépjárművezetőket is különféle nem polgári célokra rendeli ki. A gépkocsi üzem novemberben jelentéktelen tevékenységet folytat. Az utolsó információ a helyi buszközlekedésről a Mindenszentek napi temetői járatokról szólt. Mielőtt a szovjet hadsereg elérte volna Pécs határát, az autóbuszok egy részét kitelepítési célokra használták fel, és az autóbusz-közlekedés végleg leállt. November 29-ére a városban csak roncs és üzemképtelen autóbuszok maradtak.
Forrás: A képek Lovász György, Tegzes Béle, Kercza Károly és Lehmann Ferenc gyűjteményéből valók.
53 Dunántúl 1944 .05. 05.: A városi üzemek múlt évi zárszámadása
54 Dunántúl 1943. 06. 11.: A PVKV társasgépkocsi járatainak …
55 Dunántúl 1944. 07. 20.: A pécsi társasgépkocsi járatok korlátozása
56 Dunántúl 1944. 08. 03.: A reggeli villamos járatok sűrítése